Piac
Klasszikus közgazdaságtani értelemben a piac sajátossága, hogy a külöböző jószágok eladói és vevői egy helyen gyűlnek össze, csökkentve ezzel a [tranzakciós költségeket]?. A piaci ár meghatározásában sok tényező közrejátszik. Tökéletes piac esetében a jószágok árai kiegyenlítődnek, mivel a tökéletes piac feltételezi, hogy nincsen információs asszimetria és nincsenek minőségbeli különbségek. Ennek következménye, hogy a vevők mindig a lehető legalacsonyabb árú terméket vásárolják meg, így kénytelen lesz a többi piaci szereplő is ezen az áron adni a termékét.
Piacok típusai:
- árupiac
- szolgáltatások piaca
- munkaerőpiac
- tőke- és pénzpiac
- információs piac
Piaci formák:
- tökéletes verseny: kellően nagy piac, melynek következtében egy-egy szereplő nem tudja befolyásolni az árakat, így a szereplők árelfogadóvá válnak, valamint szabad a be- és kilépés.
- monopolizált piac: néhány nagyvállalat van csak a piacon, különleges esetben csak egyetlen vállalat van a piacon. Különlegessége, hogy a monopol helyzetben lévő termelő határozza meg az árakat, valamint belépéi korlátok állít a piacra belépni szándékozó új vállalatok felé.
- oligopol piac: ebben az esetben néhány nagyobb termelő látja el a teljes piacot. Ez a forma átmenet a tiszta verseny és a tiszta monopólium között, a szereplők ismerik egymás tevékenységét, azonban nem egyeztetik azt, de képesek alkalmazkodni egymáshoz.
A piacon zajló eleven élet, az ingerlő illatok, a zöldség és gyümölcshalmok vagy magával ragadnak vagy elriasztanak. Jól megfér ebben a kavalkádban a szaftos pletyka a krumpli piaci árával, úgy, ahogy kofák összetéveszthetetlen hangja a sorok között alkudozó, szagolgató és apróságokat elcsenő alakokkal.
A falvak és városok lakói feleslegeiket a városokban cserélték ki, Mezopotámiában a kapuk körüli piacokon, a görögöknél a központban elhelyezkedő agorán. A csere lebonyolításához pénzt használtak, ami a görögök előtt lehetett gabona (a korai Mezopotámiában a "fizetni" szó helyett a "mérni" szót használták), szarvasmarha vagy más áru, leggyakrabban ezüstdarab. A görögök vezették be a vert pénzt. Az arany fizetési eszközként viszonylag ritka volt, Rómában Caesar idejétől használtak aranypénzt.
A magyarság a honfoglalást megelőzően, vándorlásai alatt is tartott vásárokat. E cserevásárokról nemcsak Gardizi emlékezett meg, hanem mindmáig tanúskodik róluk vásár szavunk. A vásár szó iráni eredetű, valószínűleg Onoguriában, a Kaukázus északi lejtőin, az Azovi-tenger mellékén ismerhettük meg és vehettük át a velünk kereskedő perzsáktól. Kezdettől fogva több ember között, meghatározott helyen lebonyolodó árucserét jelentett. Vándorló őseink bizonyára tartottak mozgó vásárokat is, amikor nem egy hagyományosan kialakult vásárhelyen, hanem "menetközben", a törzsfő által meghatározott helyen csaptak vásárt. Ezek nagyrészt törzsön belüli, eléggé szűk körű vásárok voltak, de voltak olyan mozgó vásárok is, amelyre a vásárt tartó törzs meghívta a szomszédos törzset vagy törzseket. Igazi vásártörténetünk I. István állam- és egyházszervező munkájával kezdődik. István király a vásár-, kereskedelemügy rendezését az állam- és egyházszervezés szerves részének tartotta, és az 1007–1015 között kiadott, de csak másolatokból és későbbi utalásokból ismert "vásártörvénye" a vásártartás királyi monopóliumát biztosította a templomos (egyházas) helyeken, a templom mellett létesített vasárnapi vásárokon. Az általa kijelölt vásárnap elnevezése lett a vasárnap. E vasárnapi vásárokat hetivásároknak is tekinthetnénk, bár ekkor még ez az elnevezés, illetve meghatározás nem terjedt el. I. István vasárnapi vásárait vásárvámok szedésével tette jövedelmezővé a maga számára. A vásárok hasznát növelték István király pénzei is, bármennyire kismértékben terjedtek csak el. A vásárokon nagyobbrészt csere, illetve olyan értékközvetítővel történő adás-vevés folyt, ahol a csereérték továbbra is – mindinkább csökkenő mértékben – a prém, illetve egyre jobban növekvő mértékben a szarvasmarha volt (a vagyon nagysága a marha számától függött). Hosszú ideig a különféle váltságdíjakat, büntetéseket szintén marhákban állapították meg és fizették ki. De más területeken is pénzként használták a szarvasmarhát, különösen a tinót. István király vásárainak biztonságát a várszervezet és a fegyveres várjobbágyság biztosította. Az ispánok, a várjobbágyság a vásárvám egyharmadát kapták meg, kétharmad rész a királyé maradt. I. István vásármonopóliuma 1156-ig sértetlenül fennmaradt. Piac szavunk olasz eredetű, minden bizonnyal azoktól a hospesektől származott, akik Itáliából jöttek hozzánk a 11–13. század folyamán. A szó eredeti jelentése 'tér, térség, valaminek a közepe, központja'. A templomok, településközpontok körül létesült tereket, kiszélesedő utcarészeket jelölte, melyeken eredetileg a vasárnapi és később a szombati vásárokat tartották. A piac szó elterjedése során, a 15–17. században 'központi hely, térség' jelentésben is használták, amikor is a "vár piacá"-ról, "a templom piacá"-ról volt szó. A települések növekedésével, a vonzáskörzetek kialakulásával és terjeszkedésével ezeken a tereken – piactereken – mindennapos, főleg élelmiszereket árusító piacok keletkeztek. A voltaképpeni vásár pedig, főleg a kereskedelem erőteljes fellendülése következtében, a 14–16. század folyamán, kiszorult ezekről a terekről a mindennapos piac, illetve a vásárok élelmiszert árusító részei maradtak ott. Az állatés terményvásár kijjebb költözött; egyelőre még a városok falain, árkain belüli széles utcákra, vásártartásra alkalmas területekre. Mai szóhasználatunkban már merőben különböző tartalmú a piactér és a vásártér szavunk, a vásár és a piac közti különbségnek megfelelően. Vásár, vásártér szavunk erőteljes jelentésváltozáson ment át a századok folyamán: az eredetileg hetente egyszer tartott egységes vásárok ma hetivásároknak tudhatók be, bár vásáron kizárólag országos vagy nagyvásárt (vagy még magasabb szervezésű vásárt: árumintavásárt, nemzetközi vásárt) értünk. A piac viszont főleg élelmiszer és háztartási cikkek árusítására szolgáló, akár mindennapos adás-vevési alkalmat jelent.
Az egyik legrégebbi a várban található Dísz téri vásár már a középkorban élelmiszerpiacként működött, meg vesztőhelyként, de ezt írjuk a tér elhelyezkedésének számlájára. Hasonlóan jelentős volt a régi Tabán, pontosabban Rácváros híres piaca a Döbrentei téren. Itt korábban két templom uralta a teret, sajnos a szerb ortodox templom ma már nem áll, a második világháború után lebontották.Később specializálódtak, így létrejöttek a tematikus piacok; gyümölcspiac a Petőfi téren, szénapiac a Kálvin téren, halpiac a Hal téren, amelyet az Erzsébet híd építésekor, a régi Belváros átalakításakor bontották el, nagyjából a mai Irányi utca és Belgrád rakpart sarkán lehetett. Vidéken például Szegeden a paprikapiac, vagy a miskolci Búza téri piac, ahol sejthetően terményvásárt tartottak. Beszélőnevű utcanevekből nemcsak a fővárosi piacokra asszociálhatunk, ott van Debrecen főutcája a Piac utca, ami a Nagytemplom előtt tartott piacról kapta nevét, vagy a szolnoki Piac tér, ma Kossuth tér. 1867-ben a Kiegyezés éve után hazánk jelentős gazdasági, ipari, és társadalmi fejlődésen ment keresztül. Budapest megszületése után, nemcsak új városrészek jöttek létre, hanem hidak, kulturális épületek, egyszóval minden, ami hozzájárult a pezsgő városi léthez. Ebben a vitathatatlanul termékeny időszakban a városatyák elérkezettnek látták az időt, hogy a már akkor is zsúfolt belvárost olyan piacokkal lássák el, amelyek illenek az átalakuló városképbe és egyben kielégítik a lakók igényeit. Ennek okán vásárcsarnokokkal kívánták felváltani a korábban mindenféle szabályozás nélkül működő szabadtéri piacokat. Egyből öt ilyen vásárcsarnok építésére írtak ki pályázatot, ilyen volt a Fővám téri, a Rákóczi téri, a Klauzál téri, a Hunyadi téri, és a Hold utcai piac. A csarnokok nagyjából egy időben 1897-re készültek el.
Központi vásárcsarnok:
1894-ben kezdődött meg az építkezés Pecz Samu műegyetemi tanár tervei alapján a Fővám téren. Azt mondhatjuk, hogy a tér egészének arculatáért ő felelt, hiszen a Közgazdasági Egyetem épületét is neki köszönhetjük. Az építésben a kor legnevesebb vállalkozói is részt vettek: az épület acélszerkezetét a Schlick-féle vasöntöde készítette, míg a tetőt és a homlokzatot borító épületkerámia elemeket Zsolnay Vilmos szállította pécsi gyárából. A Vásárcsarnok azonban úgy, ahogy ma is látjuk, nem az elsődleges kialakítás volt, a háborúk és a kommunizmus hatására állaga és szerepe is eléggé megváltozott. A csarnok végül 1897-ben készült el. A másik négy vásárcsarnokkal ellentétben ezt egy korábbi időpontban tervezték átadni, egy sajnálatos tűzeset miatt azonban kénytelenek voltak elhalasztani az ünnepélyes átadást, és a többi fedett piaccal együtt nyitották meg azt 1897. február 15-én.
Kerületi csarnokok
A kijelölt kerületi csarnokok helyén korábban is piacok működtek, a Hold utcain bizonyosan. A csarnokok közül mind működik, bár többnek igen kalandosan alakult a sorsa. A Rákóczi téri csarnok ismeretlen okból, 1988-ban leégett, de később újjáépítették. A Klauzál téri helyén pedig eredetileg az István téri Színház működött, amikor az 1874-ben megsemmisült, a helyére épült a piac, érdekesség, hogy a csarnokban, elkülönített helyen kóser élelmiszer is kapható volt, az épület az idők során meglehetősen rossz állapotba került, 2015-ben újították fel. Nem ilyen szerencsés a Hunyadi téri csarnok, amelynek rekonstrukciójára azóta sem került sor, sajnos a szocializmus idején a belső térben sok otromba beépítés történt, téglatornyok, alumínium hullámlemezzel burkolt pavilonok, ugyanakkor a belső csarnok ma is lenyűgöző.
KGST, Zsibi, lomi
A piacokon a szocialista városrendezés is nyomot hagyott. Több városban a kor divatjának megfelelő csarnokok épültek, amelyek akkor igen modernnek számítottak és olyanok is akadnak, amelyek ma is ezen alakjukat őrzik, ilyen a pécsi Vásárcsarnok. A pécsi vásár kezdetben a Fő téren - mai Széchenyi tér - működött, de ahogy nőtt a város, az igények is nőttek. Így épült meg a ma is működő Vásárcsarnok. A csarnok sorsa idén jutott fordulópontra, reméljük, hamarosan megszépül!
De ne feledkezzünk meg ezen időszak emblematikus termékéről az ún. KGST-piacról, amely ma is működik Nyíregyházán, és nevével ellentétben nemcsak a volt szocialista országok árulják portékáik, különös módon épp akkor kezdett föllendülni, amikor 1991-ben az eredeti KGST együttműködés megszűnt.
Vagy ki ne ismerné a Józsefvárosi ócskapiacot vagy a korábban Pecsában működő bolhapiacot? Ma már akár garázsvásárt is csinálhatunk, ha meg akarunk válni kidobásra ítélt háztartási kütyüinktől, nagyi régi mozsarától vagy gyerekként féltve őrzött kártyáinktól. Bárki megtalálhatja a hozzá leginkább illőt, lehet az; őstermelői, kultúr zsibi, kézműves, vagy biopiac.
Csörsz-utcai ökopiac
A 12. kerületben, a MOM Művelődési Ház udvarán kapott helyett és működik Budapest legnagyobb és legnyüzsgőbb biopiaca. Itthon a biotáplálkozás még nem annyira elterjedt, de a piacok és a bio ételek egyre növekvő száma, valamint az utánuk mutatott érdeklődés jelzi a létjogosultságukat – a budapesti biopiacokat is ez az igény tartja életben.
Nagymarosi termelői és kézműves piac
A nagymarosi kézműves piac, ahol a Dunakanyar és a Börzsöny termelői árulnak, szombat délelőttönként, már 6 órától (télen 9-től) várja a látogatókat. Legstílusosabban komppal érkezhetünk a szemközti Visegrádról, mivel a kikötő a piac közvetlen szomszédságában található. Nagy választékban kaphatók itt gombák, tejtermékek, különböző házi sajtok, háztáji húsok, kolbászok, sütemények, lekvárok, mézek, savanyúságok.
SzimplaKerti Háztáji Piac
Szintén egy belvárosi piac, de teljesen más jellegű, mint a szokásos vásárcsarnokok. Heti egyszer, vasárnaponként, reggel 9 és délután 2 óra közt várja a látogatókat a háztáji piac, aminek az eklektikus, alternatív hangulatú Szimpla Kert már negyedik éve ad otthont. A piacon hétről hétre 50 őstermelő árusít friss zöldségeket, gyümölcsöket, fűszereket, élelmiszereket, tejtermékeket, mézeket – mind saját termesztésű, vagy házilag elkészített termékeket. A szervezők emellett gyerekprogramokról, zenéről, kóstolókról, szakmai beszélgetésekről és közös főzésről is gondoskodtak. Az elkészült ebédet adományért cserébe bárki megkóstolhatja.
Józsefvárosi piac
A híresen hírhedt és mára már bezárt Négy Tigris kínai piaccal szemben, a Kőbányai út túlsó oldalán működik az utódja, a még mindig Józsefvárosiként ismert piac. A fő vonalat természetesen továbbra is a kínai termékek képviselik, valamint itt, a piacon található bódésoron árulják már évek óta a város egyik legjobb pho levesét. A pho Vietnam nemzeti étele, egy erőteljes, édes-savanyú leves, melynek fő alkotóelemei a leforrázott marhahús, rizstészta, újhagyma és koriander. A Đăng Mười büfé felkapottságát jelzi, hogy a városban már három másik helyen is megnyitották éttermüket, de a legautentikusabb természetesen még mindig a piacos bádogépület.
Káptalantóti Liliomkert piac
A leghíresebb vidéki piac, ami már évek óta küzd a hatóságokkal, mégis működik és már nyolc éve vonzza vasárnaponként 9 és fél 2 közt a látogatókat. Hangulata magával ragadó. Van itt minden, amit csak egy piacon el lehet képzelni: házi sütemények, vegyszermentes gyümölcsök, zöldségek, sajtkülönlegességek, házi mártások, cserepes növények, edények, ruhák, szappanok, könyvek, régiségek és természetesen kihagyhatatlan badacsonyi és Balaton-felvidéki borok. A kínált kóstolókkal pedig már akár jól is lakhatunk. Persze ez a piac nem olcsó, de mindenképp egy kihagyhatatlan Balaton-felvidéki látványosság.
Tihanyi Piac – ARTplacc
Egy igazi kis hangulatos Balaton parti piacról van szó, a mesés Tihanyban, ahová még akkor is érdemes betérni, ha az ember nem szeretne különösképpen semmit vásárolni, csak céltalanul nézelődni egy kicsit. A Tihanyi PIAC placcon minden szombaton délelőtt pezseg az élet, helyi és környékbeli árusok kínálgatják finomabbnál finomabb portékájukat. Igazi különleges falatokra lehet itt lelni, ahogy a kínálatot elnézem, de nincsen hiány házi kenyérből, kürtőskalácsból, sajtokból, és borokból sem, na meg a levendulás termékek végtelensége, ahogyan erre Tihanyban számítani lehet. De szoktak itt lenni különböző programok, és előadások is, ahogyan azt sejthettétek az ARTplacc név láttán. Egyszóval különleges, amit egyszer nem árt szemügyre venni, ha erre jár az ember.
Külföldi piacok:
Naschmarkt: a nassolók piaca Bécsben
Az egyik legnépszerűbb bécsi turistalátványosság a Szecesszió Háza és az Opera közelében található. Az 1774 óta létező piacot kezdetben Aschenmarkt néven említik, mert régen szeméttelep volt a helyén, ahova a hamut (Asche) is hordták a kályhákból. Egy másik magyarázat szerint az akkori piacon tölgyfa (Eschholz) sajtárból mérték a tejet a vásárlóknak. A nassolni szóból eredeztethető elnevezés a 19. században terjedt el, amikor már olyan csemegéket is árultak, mint a datolya és a cukrozott narancshéj.
La Boqueria: fantasztikus bőség Barcelonában
Az Európa legszebb korzójának tartott sétálóutca, a Las Ramblas szomszédságában található Mercat de Sant Josep – közkeletű nevén a La Boqueria – a város legnépszerűbb élelmiszerpiaca, amely elkápráztat a gyönyörűen összerendezett árukkal és a színek kavalkádjával, A piac története egészen 1217ig nyúlik vissza, amikor egy feljegyzés tanúsága szerint húst árultak az utazóknak a régi városfal egyik kapuja előtt felállított asztalokról. Az is biztos, hogy a környékbeli gazdálkodók a 19. századig egy körbekerítetlen vásártéren (Pla de la Boqueria) árusították a terményeiket és egyéb portékáikat. A piac címere a La Ramblas felőli bejárat felett látható. Több mint 300 standjával ez a legnagyobb piac Katalóniában, sőt egész Spanyolországban. A kínálatban a tenger gyümölcsei legalább olyan fontos szerepet kapnak, mint a zöldségek, gyümölcsök és hentesáruk, a színhúsoktól a belsőségekig. A La Boqueria vasárnap kivételével reggel 8tól este fél 9ig tart nyitva, de érdemes minél korábban érkezni, mert órákig lehet bolyongani és kóstolgatni. Közben garantáltan elcsábulsz a mindenfajta ízben, illetve kombinációban kínált friss gyümölcssalátáktól, a turmixolt gyümölcsitaloktól és a temérdek édességtől! Ha megéhezel, csipegethetsz egy tapasbárban vagy akár helyben meg is ebédelhetsz. Nem mellesleg, a piac környékén vannak Barcelona legjobb éttermei, amelyek innen szerzik be a friss hozzávalókat.
Damnoen Saduak: Ázsia legnagyobb úszó piaca
A Bangkoktól délnyugatra, kb. 100 kilométer távolságban található thaiföldi piacot elözönlik a szervezett csoportokban és egyénileg érkező turisták, de ennek ellenére is elfelejtheted a modern bevásárlóközpontok világát, és úgy érezheted magad, mintha visszakerülnél a múltba.A 32 kilométer hosszan, cölöpökre épült lakóházak között kanyargó Damnoen Saduak csatornát 1866ban IV. Rama király parancsára kezdték építeni a gyümölcs és zöldségtermesztésre kiválóan alkalmas, termékeny talajú vidéken, hogy megkönnyítsék a tartományok közötti utazást. A piac három, nagyobb részből – Ton Khem, Hia Kui, Khun Phitak – áll, melyek összeköttetésben vannak egymással, de csak vízi úton lehet őket megközelíteni. A piacon való szárazföldi közlekedést gyaloghidak teszik lehetővé. Délkelet-Ázsia Velencéjének lagúnáiba a hajnali óráktól délig folyamatosan, százával érkeznek az árusok, és a vízről kínálják a saját terményeiket, portékáikat. A hosszú és lapos egyszemélyes csónakokban többnyire szalmakalapot viselő asszonyok ülnek, és a nálunk is kapható trópusi g mölcsök mellett számunkra kevésbé ismert helyi különlegességeket – pl. rambutánt, guavát, duriánt, jackfruitot –, valamint friss zöldségeket, halat és kenyeret, péksüteményt árulnak. A szűk csatornákon felalá evezve hosszú bot segítségével adják ki az árut és veszik el a pénzt. Alkudozni kötelező!
Piaci lángos:
Hozzávalók
- 30 dkg kenyérliszt bl80
- 1 dl tej
- 1.5 dl víz
- 2.5 dkg friss élesztő (egy egésznek fele)
- 1 teáskanál só
- 1 teáskanál porcukor
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 dl tejföl
- 20 dkg sajt
- 20 dl napraforgó olaj
Elkészítés
- Egy pohárban megmikrózzuk a tejet, a mikró teljesítményétől függően 5-10 másodpercig. Langyosnak kell lennie. Ezután beleszórjuk a cukrot, és belemorzsoljuk az élesztőt. Lefedjük, kb. 10 perc alatt felfut.
- Közben egy mély tálba szitáljuk a lisztet, megsózzuk, a közepébe mélyedést készítünk, és beleöntjük az élesztős tejet. Annyi langyos vizet öntünk hozzá, hogy egy eléggé lágy tésztát kapjunk, de ne folyjon azért. (Ezt nehéz eltalálni, én úgy szoktam "belőni" a megfelelő állagot, hogy leszedem ugye a masszát a kezemről, megvizezem a kezemet tisztán, finoman a tészta tetejéhez érintem, és ha nem ragad így rá, akkor jó az állag. Ha nem vagyok benne biztos, mert ez is előfordul, inkább lágyabban hagyom, mert olajos kézzel úgyis szét lehet húzgálni, ahhoz nem fog ragadni.)
- Az eredeti receptben kelesszük duplájára, kb. egy óra alatt, de nekem háromszorosára is megnő. (Mikor összegyúrom, csak a tál alján van viszonylag kevés tészta, de mire megkel, majdnem kifut a tálból.)
- Egy mély tálban kb. 10 centi olajat hevítünk nagyon forróra. Kb. 5-6 centis darabokat veszünk le a masszából, olajos kézzel jól széthúzgáljuk, és kisütjük a forró olajban kb. 2-4 perc alatt. Ebből a mennyiségből nekem 8 darab szokott lenni.
- Fokhagymás olajat szoktam rátenni, amit 2-3 gerezd fokhagymából, 1 dl olajból és 1 dl vízből készítek. A tejföl és reszelt sajt sem maradhat el a tetejéről nálunk.
VÁC
Legkorábban 3 országos vásárt tartottak Vácon: Mátyás napkor (február 24.), Gál napkor (október 16.) és Tamás napján (december 21.). A török hódítás egy időre visszavetette a kereskedelem e formáját, de a vár és a város elfoglalása után 2 évvel már újra országos vásárt tartottak. A török vámnaplók bejegyzései alapján a 16. század második felében a váci vásárokon 300-800 árus kínálta termékeitterményeit. Hogy a középkorban tartott 3 vásárból pontosan mikor lett 4, nem tudni - a Mátyás napi vásár helyére lépett később a virágvasárnapi Virágvásár, nyáron pedig a Sarlós Boldogasszonykor tartott. Az őszi és a téli vásár a Gál és a Tamás napi maradt. Ez a 4 országos vásár élt egészen a 20. század végéig. Miután Magyarországról sikerült kiűzni a törököket, a még hódoltság alatt álló déli területekről nagy számban költöztek be rác, macedón és görög kereskedők Vácra is. Az itt letelepedettek szoros kapcsolatban álltak más városok görög kereskedőivel, s felosztották egymás között a vásárkörzeteket. Vác vonzása a Mohács-Kecskemét-Szolnok-Tokaj-Miskolc-Losonc-Selmecbánya-Komárom-Székesfehérvár körön belül hatott. A görög kereskedők befolyása és súlya fokozatosan csökkent, de a 18. század elején fontos szerepet játszottak. Ekkorra a váci vásáron is kialakult az árusítás rendje. A Főtéren, a Városháza felőli oldalon árusítottak a váciak, a pestiek, a kecskemétiek, az aszódiak, a szentendreiek, a győriek. A túloldalon a budaiak, gyarmatiak, párkányiak, komáromiak, szécsényiek és losonciak kínálták portékáikat. A virágvasárnapi vásárt Magvásárnak is nevezték, mert akkor szerezték be a vetőmagot. A Sarlós másik neve hagymavásár volt, a Gál napit a népnyelv káposztavásárnak nevezte, a Tamás napkor tartottat pedig dohány-, vagy karácsonyi vásárnak. 1761-1769 között a Gál napinak egy püspöki rendeletre módosították az időpontját, áttették Ferenc-napra. A bevételek azonban csökkentek, így a városi tanács kérésére a püspök visszaállította a bevált vásárnaptárt. Az állatvásárokat a gödi pusztán tartották meg. A váci vásár fénykora a 18. század közepére tehető, ekkor volt a legnagyobb forgalma, látogatottsága. Jó vásár ott van, ahol jó bort mérnek és finom, foszlós cipót sütnek – tartották akkoriban. Vácon ez a két feltétel a 19. század közepéig megvolt. A pesti vásárok gyors felfutása erős hatással volt a vácira. A korábban itt tartott gyapjúvásárok is átkerültek Pestre, igaz, ott még évekig váci vásárnak hívták azt. A kirakodás jelentősége még nőtt, de az állat, a gabona, a dohány itteni árusítása a főváros terjeszkedése és a vasúthálózat kiépülése miatt veszített fontosságából. A 19. század közepétől az egyik legkeresettebb termény - amiért Bécsből is érkeztek szép számmal kereskedők Vácra - a ribizli, a cseresznye és a meggy volt. A bor, a méz, a káposzta és a gubacs is sok vásárlót vonzott. A hajdan volt váci vásárok árukínálatában a díszítetlen mindennapi használati tárgyak mellett sok művészi megformálású tárgy is gazdát cserélt. Sajnos a régi váci vásárokról nem maradt fenn részletes leírás, a kevés archív fotó pedig nem ad elég támpontot. Így csak valószínűsíthető, hogy a Tragor Ignác Múzeum néprajzi gyűjteményében található - az egykori váci és Vác környéki háztartásokból származó - népművészeti tárgyak jelentős része a vásározók sátraiból, vagy ponyváiról került tulajdonosához. Ezek a kerámia edények, festett bútorok, a bőrművesség tárgyai, a faeszközök, a hímzett szűrök és bundák népművészeti örökségünk jeles darabjai. A készítők között váci mesterek – mint például Skáder Ignác váci szűrszabó – éppúgy megtalálhatók voltak, mint komáromi, debreceni, vagy mezőcsáti társaik, akik a váci vásárokat is beiktatták éves úti-rendjükbe. A 20. századra a városfejlődés újra megkövetelte a vásártér áthelyezését. 1928-ban a régi helyet felparcellázták, az újat pedig a vágóhíd szomszédságában, az azóta is használatos Vásártéren jelölték ki.
