Ételszínezék
Történelem
A színezékek hozzáadása az ételekhez ősi gyakorlat, amelyet már Kr. E. 1500- ban említettek . AD Egyiptomban, ahol a cukrászok természetes kivonatokat és bort adnak termékeik megjelenésének javításához. Papyri emellett említi a kurkuma és a sáfrány hozzáadását az étkekhez, hogy étvágygerjesztőbbek legyenek. A középkorban és a feudalizmus alatt a parasztok előállították saját ételeiket, és az esztétikai szempontokat az általában nagyon szegény népesség túlnyomó többsége nem tartotta fontosnak. A helyzet a modern idők kezdetével és az egyre erősödő urbanizációval változott: egyrészt a XIV . századi fűszerkereskedelem hozzáférést biztosít nagyon egzotikus színezékekhez, míg a többi városlakó nem saját ételt állít elő, az élelmiszer-kereskedelem virágzik, ami szükséglethez vezet legjobb esetben élelmiszert árulni, és ezért a legjobb fényben bemutatni. 1531-ben Augsburgban az egyik első élelmiszer-törvény, amely a fűszerekre és a színezékekre vonatkozik, és szigorúan bünteti a hamisítást: a cél az, hogy megakadályozzák a tisztességtelen kereskedelmi versenyt ezen a nagyon jövedelmező területen.
Már a xviii . Században a helyzet kezd egészségügyi problémákat okozni, amit Tobias Smollett bizonyít 1771-ben:
A kenyér, amelyet Londonban fogyasztok, krétával, timsóval és csontos hamuval kevert paszta, ízlés szerint nem megfelelő és az alkotmányt romboló. A jó emberek nem tudatlanok ebben a hamisításban; de inkább az egészséges kenyérnél, mert fehérebb, mint a kukorica [búza] étele. Így feláldozzák ízlésüket és egészségüket ... egy tévesen megítélt szem legabszurdabb kielégítésére; a molnár vagy a pék köteles megmérgezni őket és családtagjaikat, hogy hivatása szerint élhessenek. [...] Talán aligha fogja elhinni, hogy olyan őrültek lehetnek, hogy zöldjeiket sárgaréz félpenzióval forralják színük javítása érdekében; és semmi sem igazabb [...].
- Tobias Smollett, A humphry klinker expedíciója
A fejlődő élelmiszeripar az 1800-as évek végén szintetikus színezékek széles választékát kínálta. Ez ahhoz vezetett, hogy a színezékeket dekorációs célokra adták hozzá, és sajnos a rossz minőségű élelmiszerek álcázására. A színhasználatot nem lehetett ellenőrizni, így elkerülhetetlenül törvény lépett életbe. Ez különösen az egyes használt mérgező vegyületekkel kapcsolatos egészségügyi aggályok eredménye. Az engedélyezett szintetikus színezékek listája végül a legtöbb országban hatályba lépett a század elején. Az elmúlt húsz évben azonban a fogyasztók egyre jobban tudatában vannak az élelmiszereik összetevőinek, és ezért megkövetelik, hogy az élelmiszerek a lehető legtermészetesebbek legyenek. Ez a technológiai fejlődéssel párosulva elősegítette a természetes eredetű színek használatának növekedését. Ma az élelmiszeripar széles színpalettával rendelkezik, lehetővé téve az alkalmazási követelményeknek leginkább megfelelő szín kiválasztását. A fogyasztó védelmét szolgáló jogszabályok is léteznek. A színbeszállítók azonban folyamatosan arra törekszenek, hogy javítsák színportfóliójuk műszaki és fizikai tulajdonságait, megkönnyítsék a színhasználatot, javítsák a stabilitást és megfeleljenek a színkészítményekben használt funkcionális adalékanyagokkal kapcsolatos vásárlói igényeknek.
Egy 1984-es Európai tanács irányelve az ételszínezékre vonatkozóan. Forrás: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=celex%3A31985L0007
A TANÁCS IRÁNYELVE1984. december 19-i
az élelmiszer-ágazatra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló irányelvek első sorozatának módosítása az Élelmiszerügyi Állandó Bizottság bevonása tekintetében
(85/7/EGK)
AZ EURÓPAI TANÁCS
KÖZÖSSÉGEK,
tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 100. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
mivel az Élelmiszerügyi Állandó Bizottság létrehozásáról szóló, 1969. november 13-i 69/414/EGK tanácsi határozat [1] 2. cikkének első bekezdése értelmében ez utóbbi ellátja azokat a feladatokat, amelyek az élelmiszerágazatra vonatkozó elfogadott rendelkezések értelmében rá hárulnak. a Tanács által, az ott meghatározott esetekben és feltételekkel;
mivel tanácsadói szerepén kívül a bizottság feladata szoros együttműködés biztosítása a tagállamok és a Bizottság között azokban az esetekben, amikor a Tanács az általa megállapított szabályok végrehajtása céljából hatáskört ruház a Bizottságra;
mivel a Tanács által elfogadott rendelkezések többsége a vonatkozó ágazatban 18 hónapon belül elvégzendő feladatokat rótt a bizottságra;
mivel e határidő megállapításának célja annak ellenőrzése volt a jogalkotási gyakorlatban, hogy a bizottság bevonására vonatkozó eljárás kielégítő volt-e; mivel ugyanezen célból az említett határidőt két évvel meg kell hosszabbítani,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
A következő rendelkezésekben:
1. A legutóbb a 81/20/EGK irányelvvel2 módosított, az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben engedélyezett színezőanyagokra vonatkozó tagállami szabályok közelítéséről szóló, 1962. október 23-i tanácsi irányelv 11b. 3);
2. A legutóbb a 84/86 irányelvvel módosított, az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben engedélyezett tartósítószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1963. november 5-i 64/54/EGK tanácsi irányelv (4) 8b. cikke. /EGK (5);
3. A legutóbb a 81/962 irányelvvel módosított, az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben engedélyezett antioxidánsokra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. július 13-i 70/357/EGK tanácsi irányelv (6) 7. cikke. /EGK (7);
4. A legutóbb a 80/608/EGK irányelvvel módosított, az emberi fogyasztásra szánt kakaó- és csokoládétermékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1973. július 24-i 73/241/EGK tanácsi irányelv (8) 13. cikke. (9);
5. A legutóbb a 80. irányelvvel módosított, az élelmiszerekben használt emulgeáló-, stabilizátor-, sűrítő- és zselésítőszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1974. június 18-i 74/329/EGK tanácsi irányelv (10) 11. cikke. /597/EGK (11);
6. A legutóbb a 80/1276 irányelvvel módosított, az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokra és tárgyakra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. november 23-i 76/893/EGK tanácsi irányelv (12) 11. cikke. /EGK (13);
7. az 1979. évi csatlakozási okmánnyal módosított, a különleges táplálkozási célú élelmiszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. december 21-i 77/94/EGK tanácsi irányelv (14) 10. cikke;
8. Az 1979. évi csatlakozási okmánnyal módosított, a kávékivonatokra és cikóriakivonatokra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. június 27-i 77/436/EGK tanácsi irányelv (1) 10. cikke;
9. A végső fogyasztónak történő értékesítésre szánt élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1978. december 18-i 79/112/EGK tanácsi irányelv (2) 18. cikke, amelyet az irányelv módosított. 1979. évi csatlakozási okmány;
10. A 80/1276/EGK irányelvvel módosított, a természetes ásványvizek kitermelésére és forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. július 15-i 80/777/EGK tanácsi irányelv3 13. cikke,
a "18 hónapig attól a naptól számítva, amikor az ügyet először a bizottság elé terjesztették" kifejezés helyébe a "az ügy 1985. január 1-je után a bizottság elé terjesztésétől számított két éven keresztül" kifejezés lép. '.
2. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 1984. december 19-én.
A Tanács részéről
Az elnök
P. O'TOOLE
Számos típusú élelmiszer színezékek engedélyezett élelmiszer: természetes színezékek ( például klorofill zöld ), színezékek származó természetes színezékek (módosított az extrakciós eljárás vagy a későbbi kémiai kezeléssel, mint például norbixin vagy klorofillinek ), szintetikus színezékek, amelyeket a vegyipar, amely magában foglalja a "természetben azonos" színezékeket (amelyek a természetben léteznek, de iparilag előállítottak, például az asztaxantint ) és a mesterséges festékeket (amelyeknek nincs megfelelőjük. jellegükben, és általában petrolkémiai anyagokból származnak ).